Pénteken, bevásárlás közben lettem figyelmes két idősödő asszony beszélgetésére. Az egyik heves panaszkodás között mesélte legutóbbi esetét lányával, akiről úgy érzi, hogy nem szereti…”pedig fél vagyonát ráköltötte, s lám ez a hála!”
Ismerős érzés. Bevallom, gyakran éreztem ugyanezt valahányszor jót tettem valakivel, s nem a várt „eredményt” kaptam. Hányszor bosszankodtam hálátlan koldusok, pimasz cigányok, akár hozzám közelállók, szeretetemet nem kellő mértékben viszonzók miatt?!
„Szerető embernek lenni egészen mást jelent, mint jótét léleknek lenni…” mondta egyszer Udvarhelyen egy jezsuita ismerős. A „jótét lelkek” csupán használnak másokat azért, hogy bemutathassák rajtuk erényeiket, amelyeket pontosan számon is tartanak. A szerető ember gondoskodása, figyelme önmagáról a másikra helyeződik. Önvizsgálatot tartva, gyakran érzem magam jótét léleknek, bár nagyon szeretnék szeretni. Érzem a kettő közötti különbséget, hát hogyne érezném! Hasonlatos az élet színpadi bemutatása és az élet szeretetben való megélése közötti különbséghez. Az igazi szeretetet nem lehet bemutatni, megvásárolni, beváltani, csak őszintén megélni…még akkor is, ha éppen a gyermekedről van szó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése