Vágyaink

"Kell egy hely, ahol csend, s béke van..." Van, aki rengeteg közepén épít, más lakatlan szigetre, némelyek a mélyre, s vannak, kik magaslatokra vágynak. Valamennyien azt a háborítatlan állapotot bírnánk, mely gyógyítaná mindannapi testi-lelki fáradalmainkat. Nemcsak a keresztet cipelte Jézus...mindent, ami a keserű pohárba belefért. Nem a fakereszt volt a kegyetlen, hanem a válaszoknélküli kérdések. Szürke krisztusokként cipeljük magunkkal a békétlenséget, a zajt, a port, szennyet...a keserű poharak mély űr(tartalmai)t) . Lehetünk a rengeteg mélyén - eltévedhetünk, a lakatlan szigeten - magánnyá vedlünk, süllyedhetünk mélységekbe, hogy majd ne lássuk a magaslatok feloldásait, s magaslaton, hogy elvakuljunk, s ne tudjuk, hogy a csend, s béke lelkünkben honol- nagyon mélyen.

Bevásárlás közben

Pénteken, bevásárlás közben lettem figyelmes két idősödő asszony beszélgetésére. Az egyik heves panaszkodás között mesélte legutóbbi esetét lányával, akiről úgy érzi, hogy nem szereti…”pedig fél vagyonát ráköltötte, s lám ez a hála!”
Ismerős érzés. Bevallom, gyakran éreztem ugyanezt valahányszor jót tettem valakivel, s nem a várt „eredményt” kaptam. Hányszor bosszankodtam hálátlan koldusok, pimasz cigányok, akár hozzám közelállók, szeretetemet nem kellő mértékben viszonzók miatt?!
„Szerető embernek lenni egészen mást jelent, mint jótét léleknek lenni…” mondta egyszer Udvarhelyen egy jezsuita ismerős. A „jótét lelkek” csupán használnak másokat azért, hogy bemutathassák rajtuk erényeiket, amelyeket pontosan számon is tartanak. A szerető ember gondoskodása, figyelme önmagáról a másikra helyeződik. Önvizsgálatot tartva, gyakran érzem magam jótét léleknek, bár nagyon szeretnék szeretni. Érzem a kettő közötti különbséget, hát hogyne érezném! Hasonlatos az élet színpadi bemutatása és az élet szeretetben való megélése közötti különbséghez. Az igazi szeretetet nem lehet bemutatni, megvásárolni, beváltani, csak őszintén megélni…még akkor is, ha éppen a gyermekedről van szó!

3 perc...

Andrásné szeret templomba járni. Amikor csak teheti, s egészsége engedi, ott ül a család baloldali oszlop második padjában. Jogos örökségként megkapott hely. Foggal, körömmel őrzött hely. Egyszer elkésett. Helyét elfoglalták. Puszta tekintetével értette meg helyét bitorlójával a „takarodj” fogalmát. Bevallom, mosolyogtam is az eseten, s talán boldognak is éreztem magam, hogy még vannak ragaszkodó emberek. Még akkor is, ha úgy véltem, most az egyszer Andrásné nem tudott lélekből, igazán imádkozni.
Tévedtem. Andrásné ilyenkor tud a legjobban imádkozni. Ilyenkor van, amiért imádkozni. Egy hitvány, elfajzott világban, hol még a szent helyeket sem tisztelik kellően…elkell az imádság, mert Isten erőt ad a harchoz. Az ember a templomban nyer erőt és igazolást ahhoz, hogy mások fölé kerekedjék.
Most már tudom, hogy miért szeret Andrásné templomba járni. Betér a templomba abban a hitben, hogy ő szentebb, mint azok, akik nem térnek be, de még azoknál is, akik ott vannak mellette. Azért jön be a templomba, hogy harcoljon a másik ember és az elfajzott világ ellen. Istenbe vetett hitét a másik emberrel szemben táplált mélységes hitetlenségére építi. „Én nem vagyok olyan, mint ők”- mondja imádkozása rendjén, s mintha mellveregető farizeusunkat hallanám a jézusi példázatból…A templomba viszi sérelmét és fájdalmát, s a csend új lehetőség arra, hogy fájdalmára hangolódjon. Az elfajzott világ elleni harca, pusztítása bűntudatlanságát bontogatja, s fájdalmamat, hogy sokan vannak, kik száműzetésüket élik meg mindennapjaikban itt a földön.
Azt hiszem, én is szeretek a templomba járni. Találkozom az emberrel, az Istennel. Találkozások helye. A templom azért van, hogy kihozza az emberből a jót. Jól esik az ember közelsége, Isten közelsége. Jól esik az orgonaszó, a zene, amely értemét veszti, ha senki sem hallgatja. Az ember is értelmét veszti, ha önmagáért él. Gyakran nem tudjuk, hogy kiért élünk, gyakran a hit által érezzük meg, hogy miért élünk. Csak annyit tudunk, hogy …ért. Az ember nem vész el az értben, éppen a Valakiért való létben válik önmagává.

Nagypéntek...

Nagypéntek a keresztény felekezetek szerint a húsvét előtti péntek. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus kereszthaláláról.
Az evangéliumok és egyéb korabeli források alapján az időpont meghatározása nem egyszerű feladat. Sokan úgy gondolták, hogy Jézus egy áprilisi péntek este halt meg, amikor a Dél Keresztje látható volt az égbolt alján Jeruzsálemtől délre. Ez azonban a precesszió miatt nem lehetséges. Egy lehetséges időpont Kr. u. 33., április 3. Ezen a napon részleges holdfogyatkozás is volt.
A pontos dátum kiszámítását problémássá teszi a szinoptikus (egybehangzó) evangéliumok és János evangéliumának beszámolói közötti látszólagos eltérések. Az előzőek leírása szerint az Utolsó Vacsora egyértelműen a zsidó Húsvéti Bárány elfogyasztását jelentette (Mózes emlékezetére), amit a zsidók az év első hónapjának 14. napján, csütörtök este (a zsidó napok naplementétől naplementéig tartanak) azaz a zsidó Nisan hónap 15-én tartották. A másnapi keresztre feszítés így még mindig Nisan 15-én, de már pénteken történt. János azonban úgy írja le ezt a történetet, hogy az arimátiai József – Pilátus engedélyével – Jézus holttestét még az ünnepi előkészületek előtt helyezte el a közeli új sírba (Ján19:42), ami azt jelenti, hogy az Utolsó Vacsorát legkésőbb a zsidó Húsvét előtti estén tartotta Jézus tanítványaival. Ennek az ellentmondásnak a feloldására számos kísérlet történt, de a legvalószínűbb magyarázatnak az tűnik, hogy (Ján13:1 alapján) Jézus tudta, hogy eljött az utolsó órája és emiatt az Utolsó Vacsorát előbbre hozta keddre vagy szerdára (ilyen módon több idő juthatott a keresztre feszítés előtti eseményekre is.A fontos egyetértés az evangéliumok között az a tény, hogy a keresztrefeszítés Poncius Pilátus kormányzása idején történt Kr. u. 26 és 36 között. Ebben az időszakban Nisan 14-e (János alapján) csak 27-ben, 30-ban, 33-ban és 36-ban esett péntekre. Érvek szólnak mindezen évek mellett: Lukács evangéliuma megemlíti, hogy Jézus körülbelül 30. évében, Keresztelő Szent János pedig Tibérius császár 15. évében kezdte el nyilvános munkásságát. Ha elfogadjuk Kr. e. 6-ot Jézus születési évének, akkor ez a nyilvános működés kezdetét Jézus esetében Kr. u. 26-ra teszi, Keresztelő Szent János esetében pedig Kr. u. 29-re. (Tiberius Kr. u. 14-ben lett császár), azaz túl késő Jézushoz viszonyítva (mivel János evangéliuma három különböző húsvétot említ meg Jézus nyilvános élete során.) Emiatt a keresztrefeszítés idejét Kr. u. 33-ra kell tennünk. Emellett szól az az érvelés is, miszerint Sejánusnak a zsidók elnyomatására vonatkozó rendeléseit Sejánus halála után, Kr. u. 32-ben Tiberius eltörölte (ami jó magyarázatot adhat arra, hogy Pilátus miért engedett akarata ellenére a Jézus kivégzését követelő zsidóknak.) Ha azonban elfogadjuk azt, hogy Tiberius uralkodását sokan Augustus császár halála előtti hatalmával kezdik (Kr. u. 11), akkor Keresztelő Szent János munkásságának kezdetét Kr. u. 26-ra lehet tenni, ami Jézus halálának legvalószínűbb időpontját Kr. u. 30. április 7-re teszi. Tekintettel azonban arra a tényre, hogy a zsidók időszámításukat a Nap és a Hold járására alapozták, dátumaikat holdfázisokban fejezték ki, és a mai naptárakat csak a Kr. u. 5. században kezdték el számításokra alapozni, a korábbi dátumokat, és hogy azok a hét melyik napjára estek, pontosan meghatározni csaknem lehetetlen.
Kobátfalván a nagypénteki istentiszteletet este 6-tól tartjuk.

Nagycsütörtök...

Salvador Dali - Az utolsó vacsora

A keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus búcsút vesz tanítványaitól. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére.

A Széder annyit tesz, mint rend. Ezen az estén ugyanis, amely Izraelben az ünnep beköszöntő estéje (Izraelen kívül a következő este is), egy bizonyos rendben, imádsággal, hálaadással, énekekkel, történelmi emlékezésekkel egybekötött családi vagy közösségi vacsora kapcsán elbeszélődik az egyiptomi rabszolgaságból való kivonulás eseménye az ahhoz fűződő magyarázatokkal, hála adódik a szabadító Istennek, majd énekes hitvallással („a jövő évben Jeruzsálemben”) fejeződik be a szertartás. Ez a hitvallás fejezi ki a messiási reménységet. A Széder-asztalon elhelyezett díszes serleg a Messiás előhírnökének, Élijáhunak - ismertebb nevén Illés prófétának – az eljövetelére vár. Számos vallástörténeti elképzelés szerint erre az esti ünnepi szertartásra - amely a Jeruzsálemi Szentély fennállása idején főként a Peszách ünnepe alkalmából bemutatott bárányáldozat egy részének elköltéséből állt -, tehát Széder-estére került sor Jézus utolsó vacsoráján.

Dsida Jenő

Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,
s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem
a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indul
végzetes földön, csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek.
A sűrű füst, mint roppant denevérszárny
legyintett arccul.
Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem. Szerettem volna
néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt....
Péter aludt, János aludt, Jakab aludt,
Máté aludt, és mind aludtak....
Kövér csöppek indultak homlokomról,
és vigicsurogtak gyűrödt arcomon....

Nagyhéten...

Dsida Jenő: Nocturno

(részlet)

A világ nagy virágkelyheiben gyöngyös borként csillog az élet. Szikár angyalok suhannak: szivaccsal itatják. Felvöröslik a hold is az égre, kisebb, halványabb a tegnapinál. Kicsi fényt az én szememből is kiloptak tegnap óta. Leülök egy kőre az Olajfák hegyén, könnytelenül, nyugalmasan. Csak mert nem érdemes úgy sietni a temető felé.

Vasárnapi iskola