Vágyaink

"Kell egy hely, ahol csend, s béke van..." Van, aki rengeteg közepén épít, más lakatlan szigetre, némelyek a mélyre, s vannak, kik magaslatokra vágynak. Valamennyien azt a háborítatlan állapotot bírnánk, mely gyógyítaná mindannapi testi-lelki fáradalmainkat. Nemcsak a keresztet cipelte Jézus...mindent, ami a keserű pohárba belefért. Nem a fakereszt volt a kegyetlen, hanem a válaszoknélküli kérdések. Szürke krisztusokként cipeljük magunkkal a békétlenséget, a zajt, a port, szennyet...a keserű poharak mély űr(tartalmai)t) . Lehetünk a rengeteg mélyén - eltévedhetünk, a lakatlan szigeten - magánnyá vedlünk, süllyedhetünk mélységekbe, hogy majd ne lássuk a magaslatok feloldásait, s magaslaton, hogy elvakuljunk, s ne tudjuk, hogy a csend, s béke lelkünkben honol- nagyon mélyen.