2010. március 31., szerda

Nagycsütörtök...

Salvador Dali - Az utolsó vacsora

A keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus búcsút vesz tanítványaitól. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére.

A Széder annyit tesz, mint rend. Ezen az estén ugyanis, amely Izraelben az ünnep beköszöntő estéje (Izraelen kívül a következő este is), egy bizonyos rendben, imádsággal, hálaadással, énekekkel, történelmi emlékezésekkel egybekötött családi vagy közösségi vacsora kapcsán elbeszélődik az egyiptomi rabszolgaságból való kivonulás eseménye az ahhoz fűződő magyarázatokkal, hála adódik a szabadító Istennek, majd énekes hitvallással („a jövő évben Jeruzsálemben”) fejeződik be a szertartás. Ez a hitvallás fejezi ki a messiási reménységet. A Széder-asztalon elhelyezett díszes serleg a Messiás előhírnökének, Élijáhunak - ismertebb nevén Illés prófétának – az eljövetelére vár. Számos vallástörténeti elképzelés szerint erre az esti ünnepi szertartásra - amely a Jeruzsálemi Szentély fennállása idején főként a Peszách ünnepe alkalmából bemutatott bárányáldozat egy részének elköltéséből állt -, tehát Széder-estére került sor Jézus utolsó vacsoráján.


Dsida Jenő

Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,
s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem
a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indul
végzetes földön, csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek.
A sűrű füst, mint roppant denevérszárny
legyintett arccul.
Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem. Szerettem volna
néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt....
Péter aludt, János aludt, Jakab aludt,
Máté aludt, és mind aludtak....
Kövér csöppek indultak homlokomról,
és vigicsurogtak gyűrödt arcomon....

2010. március 30., kedd

Nagyhéten...


Dsida Jenő: Nocturno
(részlet)
A világ nagy virágkelyheiben
gyöngyös borként csillog az élet.
Szikár angyalok suhannak:
szivaccsal itatják.
Felvöröslik a hold is az égre,
kisebb, halványabb a tegnapinál.
Kicsi fényt az én szememből is
kiloptak tegnap óta.
Leülök egy kőre az Olajfák hegyén,
könnytelenül, nyugalmasan.
Csak mert nem érdemes úgy sietni
a temető felé.

2010. március 28., vasárnap

Virágvasárnap



Olvasásra: Mt 21,1-11

"Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban."

Virágvasárnap Jézus utolsó jeruszálemi útjának ünnepe. Húsvét előtti vasárnap virágvasárnap. A keresztény ünnepkörben jelenti a húsvét előtti nagyhét kezdetét. A nyugati keresztény egyházak liturgiájában mindig március 15 és április 18 közötti valamelyik vasárnapjára esik.

Miért ment fel Jézus Jeruzsálembe?

A zsidók ekkor emlékeztek meg - peszah ünnepekor - az Egyiptomból való szabadulásról, és bárányáldozatot mutattak be. Jézus feltételezhetően pár nappal peszah előtt mehetett fel Jeruzsálembe - a pontos időt nem lehet tudni,így virágvasárnapja megegyezés alapján lett Jézus Jeruzsálembe vonulásának napja.

Jézus ekkorra már ismert volt. Zarándokok tömegei vonultak Jeruzsálem falaihoz, gondolván, hogy megkezdődött a messiási korszak, amely megszabadítja őket a római elnyomástól. A tömeg Dávid fiaként üdvözli azt, aki szamárháton érkezik el, s mind a próféciák beteljesedését (Zakariás)látják.
Különösen annak fényében volt jelentős Jézus megjelenése a hagyományok szerinti virágvasárnapon, hogy a zsidóság az addig eltelt utolsó mintegy nyolc évszázadban folyamatosan nemzeti tragédiákat élt át - babiloni, perzsa, görög, római hódítók miatt. Ez alól kivételt csak a makkabeusi korszak jelentett, amikor a Kr. e. 167-ben kitört felkelés és gerillaharcok során rövid időre kiűzték a makkabeusok által vezetett seregek a görög utódállam megszállóit még a jeruzsálemi templomból is.
Jézus korában a nemzet felemelkedésének vágya erősítette a Messiás várását, amely a virágvasárnapi eseményben érte el csúcspontját. Ennek megfelelően jólétet, boldogságot és nemzeti dicsőséget vártak a Megváltótól.

A tömeg lelkesedett az általa Isten fiának tartott személyért. Az elvárásoknak azonban Jézus nem tett eleget, hiszen nem lépett trónra, nem koronáztatta meg magát, nem szított lázadást a rómaiak ellen.

A Bibliában nem szerepel a tömeg felvonulásának részletes története, mindössze a lelkes együttlét, a közösség egybetartozásának élménye jelenik meg. A Jeruzsálembe zarándokolt emberek ekkor minden valószínűség szerint arra számítottak, hogy peszah ünnepén lép majd színre Jézus mint Megváltó, Szabadító.

A később virágvasárnapnak nevezett ünnepélyes bevonulás után a zsidóság vezetői nem vállalták a nyílt fellépést Jézussal szemben, néhány nap múlva viszont titokban megteszik ezt a lépést, Jézus elfogását és elítéltetését (Nagypéntek – Húsvét).